Blog

A szervezés kicsit elakadt. Bár apróbb előrelépések már történtek.

A múlt héten megvettük a meghívóhoz a papírokat. Pesten vettük a Thököly úton egy meghívókra specializálódott boltban. A honlapon nagyon szépeket írtak. A valóság viszont komolyan eltért ettől. Nem voltak valami segítőkészek és a kérdéseinkre is csak odaböffentettek 1-2 szót. 

Hozzá is akartam kezdeni a gyártáshoz, de akkor ismét elakadtam. Még hiányzik a templomi szertartás pontos ideje. Ezért felhívtuk az Atyát, aki most is csak a jegyesoktatásról kezdett beszélni.

A gyűrűnk is várat magára. Tegnapelőtt hívtam fel az ötvöst, és szerinte TALÁN jövő péntekre kész. Jajj de soká lesz még péntek.

Az étterembe is el kellene már menni, hogy felmérhessem milyen anyagokat kell vennem a dekorávióhoz, egy virágost is kellene kerítenem, nehogy kicsússzak az időből és persze a cukrászdával is le kellene beszélni a torta-dolgot, még mielőtt a meghívók elkészülnek.

A koszorúslányok egyre lelkesebbek (persze a kemény mag 5-en) és már a lánybúcsút szervezkedik a hátam mögött. Az első számú koszorósom a hugim meg azon nyaggat, hogy mikor vesszük már meg a ruhámat. :D Ők tartják bennem a lelket. Tegnap is 3 felé kellett gépelnem. Már sokszor azt sem tudtam mikor kinek írok! :D

Most kezdem érezni, hogy milyen nehéz is  ilyen messziről esküvőt szervezni

Már több mint egy hónapja nem írtam a blogot. Kicsit szétszórt vagyok.

Megrendeltük a gyűrűnket és ha minden jól megy 1-2 héten belül kész is lesz.

A koszorúslányok ruhája körüli vita kicsit túlnőtt rajtam, mert a lányok anyukája kicsit megkerülve engem a leendő anyóson keresztül próbálta meg elintézni a dolgot, aki szinte szó szerint megtíltotta a barna ruhát. No egy átsírt délután és egy hosszú álmatlan éjszaka után már nem is érdekel, hogy minen lesznek. (Félreértéseket elkerülve nem a ruha színe miatt bánkódtam, hanem a stílus miatt ahogyan a nemtetszésüket tudtomra adták.) DE a többi lány 5-en biztosan barnában lesznek és már a ruha is ki lett választva. A képen csak a ruha fazonja van a színe más lesz.

Tegnap voltam ruhát választani. Eredmény 0 ruha. :( Nem volt az igazi. De nem adom fel. Valahol vár rám az álom ruha.

Megtaláltam viszont a menyecske ruhámat. Kicsit piros, kicsit pöttyös nagyon modern és nagyon nagyon... Hát igen.

Az atya még mindig nem jelzett vissza. Nem is tudom mit kéne csinálni. Fel kellene hívni. Lehet hogy elfelejtett minket?

Ilyen lesz a felkérő kártya:

http://www.youtube.com/watch?v=s_PP5JY8ubo&feature=related

vagy ilyen:

http://www.youtube.com/watch?v=r2nm8_Nex4A&feature=related

Persze csak a forma. Azonban a legkisebb koszorúslánykával még lesz néhány apróbb köröm, mert teljes mértékig alzárkózik a barna ruhától. Szóval most légy okos Domokos.
Valahogy mégis csak rábeszélem elvégre még csak 6 éves.

Kicsit elvesztem! De megkerültem!

Jelenlegi állás:

Zenekar lefoglalva. Egyre több -egymástól független- jó véleményt hallok a zenekarunkról.

Tegnap pedig bent voltunk az örsi anyakönyvvezetőnél aki beírta az időpontunkat és néhány nyilatkozatot alá is íratott velünk. Levi párszor rám mosolygott és a kezemei is jobban szorította, főleg annál a résznél amikor azt kérdezték, hogy hogyan döntöttünk a névválasztásról.

Sikerült Miklós atyával is egyeztetnünk. Sajnos még nem végegesítettük a dolgot, de ha minden igaz akkor holnap fel foghívni.

Jövő hétem megveszem a papírokat a meghívókhoz és az is elkezdjük gyártani. A koszorúslány- és tanufelkérők is alakulóban vannak.

Jupíí! Ma bejártunk néhány ékszerboltot és találkoztunk néhány drágasággal!

Az első üzletben (itt vette Levi az eljegyzési gyűrűt) eléggé lehangoló volt a kínálat. Pár gyűrű, amit persze csak a dobozban lehetett negnézni, meg egy katalógus volt.

A másik üzletben az eladó is nagyon kedves volt és rögtön fel is próbáltatott velünk néhányat csak a forma miatt. Találtunk is egyet amire még Levi is azt mondta, hogy szép, illetve a katalógusból is kinéztünk kettőt, amit péntekre meg is hoznak. Persze minden kötelezettség nélkül.

Ki is számoltuk, hogy törtarany beszámítással sokkal olcsóbban megúszhatjuk a dolgot. A gond csak ott kezdődik, hogy a karláncom és a nyakláncom is nagyon a szívemhez nőtt. A karláncot Levitől kaptam az első karácsonyunkra, a nyakláncot pedig a keresztszüleimtől a nyolcadikos ballagásomra. Persze, jó, tudom, hogy ezek csak tárgyak és egy olyan dologban élnek tovább ami mind a kettőnk számára nagyon fontos (és pesze sokszor voltak már javítva szóval nem éri meg újra javíttatni).

A helyszín nem volt kérdés. Csendes, hangulatos, jó a kiszolgálás és nem a legfelkapottabb!!!

Ide szinte visszatérő vendégek vagyunk. A keresztlányuk keresztelője és a Szerelmem diplomaosztós bulija is itt volt.

A szervezkedés azonban karácsony körül indult be igazán:
Anyukám az összes ismerős esküvős videóját begyűjtötte és maratoni lagzi-nézés vette kezdetét - mondanom sem kell Apu és Levi az első videó felénél feladta.

Ezután kezdődött a nagy variálás. Nekem ilyen kell, ilyen nem kell. Az lett a vége, hogy én sírva vonultam a szobába a többiek meg ott puffogtak ahol akartak.

A vége az lett, hogy hagyjuk ülepedni a dolgokat.

Januárban sor került a helyszín lefoglalására. Levi anyukája bejelentette, hogy kb. 140 főre tervezzünk - puff neki!
Ezen felbuzdulva rögtön lefoglaltam a videóst és a fényképészt is. Ez utóbbi szintén okozott némi nézeteltérést, mert Anya szerint lett volna még olcsóbb is, szerintem meg az a lényeg, hogy ügyes legyen és szimpatikus.

2011. azgusztus 12-én a születésnapomon történt a nagy esemény.

Munka után hazaérve kedvesen engedte, hogy elkészítsem a vacsorát és felvégjuk a közösen megrendelt tortát. Gondoltam húú mekkora meglepetés.
Ekkor megjelent egy eléggé kapkodva (fehér A/4-es papírba) becsomagolt kis dobozzal. Egy pillanatra megdobbant a szívem, hátha, de mégsem. Presze így is nagyon örltem, mert a kedvenc parfümöm volt benne.
Később elmentünk sétálni. - Vác egyik legszebb helyén lakunk, a Gombás hegyen innen szinte az egész városra és a Dunára is rálátni. Elég kevesen laknak a környéken, fás, bokros helyek váltogatják egymást, néhány szántó és legelő is van a környéken.
Miközben a kilátásban gyönyörködtünk láttam rajta, hogy nagyon ideges, de hiába faggattam nem mondott semmit. Egyszer csak letérdelt előttem és előkerült egy apró arany és barna színű dobozka. Kiment az erő a lábamból és csak vigyorogni tudtam. Miközben az ujjamra húzta a gyűrűt úgy remegtem mint a kocsonya és persze akig akartam elhinni, hogy mindez velem, velünk történik.
Ezek után édesem megkérdezte, hogy jól csinálta-e, mert ez volt az első lánykérése!

Kislány korom óta erről álmodoztam, de nem is gondoltam, hogy ilyen csodás lesz az a pillanat!