Rólunk

Középiskolai tanulmányainkat 2000-ben a Fáy András Közgazdasági Szakközépiskolában kezdtük meg osztálytársakként. Az első napomra, az évnyitóra elkísért édesanyám is, mert beteg voltam, magas lázam volt. Persze utána rögtön 2 hétig nem jártam suliba. Jó kezdés volt. :-) Nos, az évnyitón ott állt előttem Milán, akkor még viszonylag hosszabb, SZŐKE hajjal. Furcsa érzés fogott el, mondtam is anyukámnak, hogy ezzel a fiúval vagy nagyon jóban leszünk, vagy ki sem fogjuk állni egymást. Az első évben nem is igazán foglalkoztunk egymással, majd a második évben kezdett kialakulni közöttünk némi nemű kommunikáció. Akkoriban még nekem is más párom volt és ő pedig pont akkor szakított egy lánnyal. Innen is indult a "barátságunk", elmesélte, hogy milyen szomorú. Ettől a pillanattól kezdve egész jól kijöttünk egymással, de semmi szerelem nem volt még a dologban. 2004-ben leérettségiztünk, de mind a ketten maradtunk plusz 1 évet pénzügyi-számviteli ügyintéző szakon. Ekkor kezdődött a dolog. Keddenként a 6. és 7. órában tartották nekünk a jogot. Ekkora már az összes fiú lelépett az osztályból, csak ő maradt, mindig odaült mellém vagy elém és végig beszélgettük a két órát. Aztán az év közepe felé elmentünk mindketten egy szombati estén az egyetemre bulizni. Akkor csattant el az első csók. A mai napig nem felejtem el. :-) Fantasztikus este volt, de a hétfő annál rosszabb. Nem szólt hozzám, elfordította a fejét és még köszönni sem köszönt. Ez engem elég rosszul érintett, meg is írtam neki egy SMS-ben majd hagytam a dolgot annyiban. Egész évben csak kerülgettük egymást, majd levizsgáztunk és ő közölte velem, hogy jobb is így, mert ki tudja, hogy mi lesz velünk a jövőben, engem jobbra sodor a szél, őt pedig majd biztos balra. Egyet értettem vele és le is zártam a kettőnk "kapcsolatát". Majd egy hideg téli délutánon az öcsémnek foci meccse volt, ahova lejött ő is. Elkezdtünk beszélgetni, s felhívott magához, ahol albérletben volt a régi osztálytársakkal. Fel is mentem, átbeszélgettük az egész éjszakát, jól éreztük magunkat, de semmi nem történt. Majd még néhányszor találkozgattunk, megismerték és megszerették a barátaim, a családom és végül egy májusi estén (2006. május 28.) megkérdezte, hogy mi lenne, ha mi egy párt alkotnánk? Örültem neki, természetesen. Azóta együtt vagyunk. 2011-ben vettünk is egy közös lakást, 2012. február 14.-én (Valentin napkor) megkérte a kezem és az idén, 2012-ben össze is házasodunk. Hát ez a mi történetünk! :-))