" Tudtad hogy fájni fog mégis megbántottál,
A nagy sivatag egyetlen fűszál szerelméért eped, de ez fejét rázza, kacag és elmenekül
A szerelem gyönyörű dolog. De az egyiknek mindig túl soká tart. A másik aztán ott marad ülve, és a semmibe mered. Néz, mint az őrült.
Nincs is "Szivünk": csak te meg én, s szerintem
Azt mondtad, eljössz s nem vagy itt, nincs semmi jel se fent, se lent,
Jobb szeretni és veszteni, mint sosem szeretni
A szerelem többé-kevésbé mindig felékesíti a maga tárgyát. Csak akkor látja mindinkább olyannak, amilyen, amikor csalódottan, sebzetten és csúffá téve csökken és kialszik.
Azt akarjuk, hogy szeressenek bennünket, s amikor szeretnek, akkor gyötörnek vagy untatnak
Nyugalmas állapotban a szerelem elveszíti körvonalait, vonásai elmosódnak: nem is tudjuk, valóban vele van-e dolgunk. Összeveszés vagy megcsalás kell ahhoz, hogy felismerjük arculatát, és tisztán lássunk benne. Csakis akkor csinálhatjuk meg a mérleget, és állapíthatjuk meg, vajon továbbra is ragaszkodunk-e egymáshoz, vagy gyűlöljük egymást, vagy pedig közömbösek lettünk egymás iránt
Némely szívhez csak úgy tudnak hozzáférni, ha sebet ütnek rajta.Budai Nikolett - Hüvelyes Zoltán
2013-05-252013-05-252013-05-252013-05-25