Jáskó egerszalóki kirándulásáról ír:

Egerszalókon, a Mesés Shiraz szállodában kezdtem szintén csodálatos szállodatesztelői karrieremet - anyám mindig mondta, hogy nekem csak kacagás az élet, bár eddig volt érvem ellene. Kívülről nem mutat az épület, csak úgy helyes, semmi különös. Még fel is röhögtünk a néven Nováki Jules-lel, akivel boldog párként odaautóztunk, vállalva, hogy lesifotós közvetítésével a Blikk másnap feltárja életem nagy titkát, vagy amit ők annak gondolnak. Szóval mosolyogtunk egyet azon, hogy egy szállodát eleve "mesésnek" hívnak, befelé menet azonnal elkezdtük a tesztelést azzal, hogy tüzetesen megszemléltük a zsiliprendszert - a külső automata ajtó teljes becsukódása után nyílik csak a belső, ez is jópofa, de megegyeztünk abban, hogy ez tök érthető, különben hűl a rendszer, mint valami harmincéves házasság. Büszkén mentünk a portára, ott kedves hölgy fogadott, abszolúte mosolyogva, viszont tömören és hatékonyan mondva el, mi hol van. Még azt is felajánlotta, hogy segít a csomagokkal, úgyhogy felszaladtunk az első emeletre.

Felfelé menet kezdett derengeni, hogy mitől mesés a hely - amennyire csak a hely engedte, labirintusszerűen van kialakítva, valahogy úgy, ahogy kinézhetnek az Ezeregy Éjszaka palotái belül. Nekem legalábbis ez dereng az illusztrációkról. Szóval lejtő fel, le, szűk folyosó, tág folyosó, boltíves dísz a folyosón, meg is rémültünk, hogy ha este ittasan közlekedünk majd erre, akkor megfésüli a fogainkat a belógó rész.

Nem azért mondom, hogy gyűlöljenek azonnal, de lakosztályunk volt. A Kalifa lakosztály. Két hálószoba, egy nappali, egy masszázskádas, szép nagy fürdőszoba és egy amerikai konyha jellegű sarok a nappaliban, odakészített vízforralóval, kávéval és egy tökéletesen funkcionális hűtővel, tehát nem minibár. Ez így jobban is tetszett egyébként, azonnal elkezdtem arról fantáziálni, hogy ezután itt fogok élni, teleteszem szeletelt tarjával, vásárolni járok és közben állandóan masszíroznak. Mert arról is találtunk egy kedves, udvarias papírt az asztalon, hogy két masszázsra a vendégeik vagyunk, bizonyos Hammambéli és Gerard's masszázsra várnak, valamint ez a vörösbornak látszó tárgy valóban vörösbor és egészségünkre. Bólintottunk, hogy ez már jó hely és ráindultunk a borra: az is mesés volt. Kezdtünk beleduzzadni a hely hangulatába - mintha nem is lenne olyan hülyeség így elnevezni a szállodát.

Kellemes hangulatú szoba a Shiraz Wellness Hotelben

A Mesés Shiraz teljes neve egyébként Mesés Shiraz Wellness & Tréning Hotel, négy csillaggal és egy "superior" kiegészítéssel. Minthogy koradélután érkeztünk, gondoltuk, nem vesztegetjük az időt, azonnal dolgozni kezdünk: lementünk enni. Nehéz meló, de valakinek ezt is meg kell csinálni. Lefelé menet ismét elbogarásztunk a zegzugos folyosókon, egészen máshol lyukadtunk ki, mint ahol eddig jártunk, de hamar meglett az étterem. Világos, a szálloda keleti dizájnjában megalkotott étteremről van szó, s minthogy sikerült az időpontot két épeszű étkezés közé belőnünk, nem is volt senki. Azon merengtem, hogy egy szállodatesztelő vajon végigüli-e az összes asztalt. Jules szerint nem. Némi böngészés után én az egészséges élet, a fitnesskaja mellett döntöttem: lassan sült kacsacombot rendeltem hagymás burgonyával és barackos káposztával s elé húslevest. Hogy a várakozás ideje alatt is teszteljünk, előre kértem egy ristrettót, jelezve, hogy tudom, hogy a nagyon rövid kávé az igazi, valamint jelezve azt is, hogy apám és anyám egyaránt gyomorfekéllyel bajlódtak, amelyre örökölhető a hajlam, szóval jelezve, hogy még hülye is vagyok. Mindegy. A kávé megjött, tényleg remek volt, pedig arra nem nagyon szokás figyelni sehol, erős volt, valóban rövid, aromás, éljen, arra gondoltam, hogy gyomorfekély kialakulásához még egy narancsot is kérhetnék talán. A gondolat tovaröppent, amikor megjött a leves - már a tálalás is nagyon tetszett, egy hosszúkás, de nem kellemetlenül nagy tálkán a csésze a lével és benne a tésztával, valamint a másik végén a leveshús tormával. Szép is, jó is, eszegettük is, még finom is volt ráadásul, megállapítottuk, hogy itt a szakácsot is masszírozzák, vagy csak úgy magától boldog. Minden benne volt, aminek benne kellett lenni, jó volt az egész, azon tűnődtem, hogy ha nincs más vendég ott épp, akkor szabad-e kiszürcsölni a végét. Tányér el, kacsa érkezik, sajnálom, arról is csak jókat tudok írni - belül puha volt, kívül ropogós, a krupli diszkréten hagymás, de a káposzta... még sohasem ette barackos káposztát, de eztán naponta fogok, ha valaki megcsinálja nekem. Azért választottam, mert furcsán hangzott, de szájban már nem volt furcsa. Istenien illik össze a két dolog, bár lehet, hogy ezt csak én nem tudtam eddig - nézzék el nekem, még csak most lettem szállodateszter.

Mesés Shiraz Wellness és Tréning Hotel

 Evés után egy pillanatig megfordult a fejünkben, hogy most azt fogjuk tesztelni, hogyan lehet másnap délig aludni és aztán mindent megköszönve elautózni, de aztán bevillant a masszázs - aludni ott is lehet, nem? Mindkét hálóban egy-egy franciaágyon köpenyek és törölközők vártak bennünket, kissé bágyadtan átöltöztünk és újra lelabirintusoztunk, de most balra fordultunk a portán, amerre a hölgy intett fürdőtárgyban. Azonnal kaptunk helyes körutat, ott még nagyobb a kígyózás egyébként, mármint folyosóügyben, kétszer úgy jártam körül egy medencét, hogy azt hittem, ez már egy másik medence, úgyhogy nem erőltetném, hogy leírjam pontosan, hány medence van, de nem egy. Talán három, de annyira nem tudok tájékozódni, hogy ihaj. Jules eltűnt valamerre a Gerard's masszázs végett, mint mondták, nekem a másikat szánták. Egyikről sem tudtam, hogy micsoda, úgyhogy igyekeztem úgy bólogatni, hogy ez ne derüljön ki. Kicsit csobbantam, majd egy férfiember azt mondta, hogy lehet jönni. Van kicsike borzongásom attól, ha férfi masszíroz, ez eddig egyszer fordult elő velem, de olvastam, hogy ebben semmi furcsa nincs, rendben. Menet közben zuhanykabinokat is néztünk, illetve nem zuhany az, csak kabin és jön benne a víz, meg volt olyan is, ahol jég hullott a tetejéről és olyan is, ahol zöld fényben lehetett ülni. Továbbmentünk. Egy olyan helyiségbe értünk, ahol a kövön egy kőágy állt, de ne úgy képzeljék el, mint valami szocreál betonépítményt - a kő itt barnás, sárgás volt, de tökéletesen tiszta, dizájnos. Ha értenék a Kelethez, biztosan mondanék egy országot, ahol pont ez a stílus megy, legyen mondjuk Marokkó, ott sem voltam például. Az illatok jók voltak, a környezet teljesen profi. Felfeküdtem. Azonnal le lettem öntve hetven liter melegvízzel, ami csak meglepő volt, de nem kellemetlen, sőt. Végülis a víz nem ellenség. Ezután kaptam egy olyan masszázst, hogy időnként a "gerinctörés" szó ugrált a szemem előtt, de ha az ember valóban lazulni akar, akkor előtte be kell szarni, erre már korábbi hasonló élményeim során rájöttem. Úgy szét lettek szedve a ványadt izmaim, hogy a meló után a négy sarokból szedtem össze őket, így már érthető volt, amit befelé jövet egy másik ott dolgozó srác mondott s akkor még azt hittem, puszta ijesztgetésből: kínzókamra. A srác közben sokat mesélt, de nem túl sokat, csak amennyit az ember még elvisel a hátának szétszedése közben - az alkalmazott növények neveit és azt, hogy baromira le vannak tapadva az izmaim. Nem is tudtam, hogy nekem vannak izmaim. A végén bekent iszappal és mondta, hogy visszajön néhány perc múlva, akkorát aludtam, hogy szerintem még beszéltem is álmomban. Visszajött, horkantva felébredtem, mondta, szálljak le, halálosan óvatosan performáltam a dolgot - azért iszaposan leszállni egy kőasztalról nem egyszerű, de az én mozgáskultúrámmal nem is lehetetlen. Vagy csak majdnem. Önöknek nem lesz vele gondjuk, nekem is összejött tíz perc alatt, fogra esés nélkül. Lemostuk a Lacit, aztán megtudtam, hogy lesz itt még egy mézes szauna, gyerünk át, ő is beül.

A Shiraz Wellness Hotel medencéje

Mire a szaunához értünk, az alsó sorban már ültek, mondták, hogy felülre a profik menjenek, azonnal értettem, hogy rám gondolnak. Felültem a tetejére és csak akkor jöttem rá, mitől a profik helye ez, amikor a szaunamester megkezdte az előadást és szavait nyomatékosítandó egy csomó vizet lökött a parázsra. Azonnal megjelent az idevágó kifejezés a fejemben: "agyvérzés". Jó, nem panaszkodom, egyrészt a szauna ezért van, már hogy az emberek forró gűzben üljenek, másrészt pedig kemény munka az enyém, de valakinek ezt is meg kell csinálnia. Azt hittem egyébként, hogy ez lesz a legmelegebb pillanat, amikor a gőz felcsap a felső régiókba, jelesül pont hozzám, aki a profik helyén ül. A srác, aki vezette a foglalkozást, mondta, hogy most legyezés jön, egészen megörültem, hogy most hűvösebb lesz. Nem lett hűvősebb, inkább az "agyvérzés" szó betűi lettek a fejemben vörösebbek - nyilván sejtik, hogy a forró levegőt hajtották rá az emberekre. Volt néhány ilyen menet, valamint propeller is, a fejünk felett forgatott törölközővel. Egyébként nem rossz ez a dolog, csak menet közben kitépi belőlem az életet a forróság, hogy aztán le lehessen lazulni teljesen. Egyre lazább lettem, úgyhogy amikor a két menet között mondták, hogy tusolunk, mentem, amikor közölték, hogy most pattanjuk ki az utcai medencébe az egész után, akkor is mentem. Egyre jobban élveztem, nem csak azért, mert mondták, hogy vége, hanem mert hatott a dolog - már olyasmi is bevillant, hogy esetleg ezt meg kellene ismételni majd egyszer. A levezető, már a szálloda belsejében megejtett fürdőzés során előkerült Jules is, aki szintén le volt strapálva és fel volt dobva egyszerre.

A Shiraz Wellness Hotel szaunája

Gondoltuk, akkor most alszunk. De nem - megérkeztek a fiúk a szallas.hu-tól és indítványozták, hogy menjünk át az éjszakai fürdőbe. Kicsit hülyén néztünk, hiszen egészen addig fürödtünk, de mondták, hogy addig biztosan nem mínusz tíz fokban tettük ezt és termálmedencében. Igazuk volt, valamint aki tesztel, az teszteljen rendesen - átautóztunk. A szállodától mintegy két percnyire van a strand, fűtött öltözővel és ha még nem említettem volna, mínusz tíz fokkal aznap. Valaki említett olyasmit, hogy az ember nem hűl ki olyan gyorsan, haha, futottunk a víz felé gatyában, be... oké, ott nagyon jó volt. S valahogy az egész őrültség nagyszerű volt - úgy a télben, hogy az ember már nem fázik, remek hecc. Egy fokkal hidegebb medencét és egy fokkal melegebb medencét is kipróbáltunk, felbámultunk a sóhalmok felé, de hát éjszaka volt, így olyan nagyon sokat azért nem láttunk. Mellettünk a többiek ittak, hangulatos hely az. Ahogy mesélték, régebben a domboldanon volt nudista medence is, de most már mintha nem lenne, meg különben is, vagyunk öten férfiak, mit vetkőzzünk. Úgy egy órát voltunk ott, aztán jöttünk ki, röhögtünk azon, hogy hozzáfagyott a kezünk a korláthoz, most az "agyhártygyulladás" feliratot láttam lángbetűkkel, öltözés, vissza a szállodába és akkor, ott, olyan gyorsan aludtam el, mint még soha. Aztán felmentünk a szobába.

Salt Hill Egerszalók - éjszakai fürdő

Másnap még leteszteltük a reggelit, olyan tíz körül, svédasztal, remek volt, egyszerűen remek. Csodálatos ez az egész hely egyébként, minden mindennel összeillik, minden folyosó elbújik valahol, aztán előbújik máshol, tudnak és szeretnek főzni, a programokhoz mindig jön valaki, aki örömmel és lekesedéssel magyaráz, szóval jó ott lenni. Nem a reklámozás kényszere hajt, hogy ezt írjam: én még mindenképpen megyek, lehetőleg más ivararánnyal, úgyhogy akik ezt olvassák, esetleg jelentkezhetnének, már ha ők lányok.

Gondolják, hogy reggeli után egyenesen hazajöttünk Budapestre? Ne vicceljenek. Útbaesett méga Salt Hill Thermal Spa Egerszalókon, ez majdnem ugyanaz, mint ahol odafagyott a kezünk a korláthoz az éjjel, csak feljebb s hát akkora, mint Eger vára, vagy talán még nagyobb. Olyan is - várárok meg minden, grandiózus építmény, a nagyrésze egyelőre zárva, a szállások és az orvosi részleg még nincs készen, de a medencék mennek ezerrel. Becsekkoltunk, kaptunk remek, karórára emlékeztető bigyót, amellyel lehet fogyasztani és öltözőszekrényt nyitni/zárni, aztán a két vidám fiú sikoltozva belevetette magát a medencébe. Megencékbe. Így pontos. Volt vízicsúszda, a többiek megtapsoltak, ahogy fenékkel előre, fél liter termálvizet egy kortyra elfogyasztva kicsattantam belőle, meg ki lehet óvakodni a zimankóba is, külső medenc, sürgősen vissza.

Salt Hill Thermal Spa Egerszalók

 Teljesen jó az egész, ez mondjuk más irányzat, mint a Shiraz, az amolyan ékszerdoboznak van építve, ez meg minimalista, nagy csempeszerű felületekkel, de hát egyrészt ugye a tervezés feltehetően úgy indult, hogy baromi nagyok legyenek az ablakok, másrészt lehet fából egy uszoda, csak sűrűn fog elrohadni. Így aztán vélhetően a lehető legjobb megoldás ez - a zegzug stimmel, itt is jól el lehet tévedni a felüljárók és átjárók rengetegében. Én még egy thai masszázst is kaptam, tudom, a jó édes anyámat, de hát a teszt az teszt, Jules-t pedig konkrétan bekenték kávéval, vagy kávékrémmel, nem is tudom, kissé merengős volt, mire visszatért. Az éttermet is leteszteltük, a kávé itt is jó, a kaja nemkülönben - nem veszik olyan gourmand-ra a formát, mint a Shirazban, de ide talán nem is az kell. Finom és kész. Láttuk, hogy van egy rész a gyerekeknek, na jó, nem csak láttuk, ki is próbáltuk. Mi ezt a munkát nagyon komolyan vesszük. S egyébként pedig - annyiféle fürdő, masszázs, pakolás van, hogy nem tudom ideírni, tessék megnézni a honlapjukon. Az ember bármeddig eljátszogathat itt.

Törökfürdő Salt Hill Egerszalók

Összefoglalva: a Shiraz eszményi hely egy hedonista szekta megalapításához, talán én itt is fogom ezt tenni, alakuló gyűlés, közös ülések, értik, ugye. Ha a család akar hétvégézni egyet, vagy egy helyes lányt szeretnének rábeszélni a kanasztára, bármire jó - akit idehoznak, az mindenre igent fog mondani. Az éjszakai fürdő annak jó, aki nem kap könnyen agyvelőgyulladást attól, hogy jéggel a fején fürdik a mínusz tízben, de annak mindenképpen. Kicsit sajnálom, hogy nincs már ott nudista részleg, bár lehet, hogy csak nekem tagadták le, mert nem akarták a szőrös testemet nézni. A SaltHill pedig a sódombra kilátással, azzal amillió jövőbeni fejlesztéssel, amit az igazgató asszony mesélt, de már a mostani állapottal is fantasztikus hely családoknak vagy nagy társaságoknak arra, hogy egy egész napot elhülyéskedjenek, aztán szaunázzanak, masszázsokat próbálgassanak, aztán megint csúzdázzanak. Az emberben van annyi feszültség ebben a furcsa országban, hogy van mit oldani, nem? Én pedig igyekszem folytatni ezt a melót, én bírom a gyűrődést. Csak a fülem mézes még mindig.

Jáksó László

Egerszalók, 2010. január 28.